Zeneipari Újrahasznosító

A zseniálisan felépített akusztikus cover először a Scrubs című sitcom sorozat egyik epizódjában volt hallható. A dal előadója a sorozat egyik színésze, aki ha épp nem színészkedik, akkor egy acapella bandával járja a világot. És az Államokban nem is annyira ismertlenek: ők a Blanks.

Érdekes, hogy bár a sorozat miatt a Blanks-szel vált világszerte ismerté ez a Hey Ya! verzió, valójában egy amatőr banda, az Obadiah Parker (Mat Weddle) találta ki a hangulatot, a hangzást és az ívet. Később viszont a hallgatóság Weddle-t vádolta/vádolja azzal, hogy az ötletet a Blanks-tól nyúlták és sajátjuként rakták ki a youtube-ra ...amit 2007 óta (a különféle feltöltéseiket összeadva) már összesen több, mint 7 millióan láttak.
A vitának a Blanks vetett véget, amikor megkösztönte Mat Weddle-nek az inspirációt.


Egyébként szubjektív véleményem, hogy a Blanks verzió gyengébb lett, mert vágtak a dal végén hallható kiteljesedés erejéből. Ezzel szemben Weddle megőrülete belehúzza a hallgatót a dalba. Szerintem...

Az OutKastról annyit mindenképpen illik tudni, hogy bár a legtöbben a Hey Ya!-ról ismerik őket, nem egy egyszámos banda. 25 millió eladott lemez, 6 Grammy díj és 6 album van már mögöttük.

A Skyliners dala 1958-ban született és a Billboard Hot 100 listán a 12. volt a legmagasabb helyezése. A dalt Jimmy Beaumont hasonló magasságokban nyávogta, mint az 1994-es Guns N' Roses cover verziót Axl Rose.
A Guns video elég ciki. Mintha a Budapest TV unatkozó stábja kreatívkodta volna össze. De pont ezért érthetetlen, hogy hogyan kerül bele Gary Oldman, mint vigyorgó démon...?

Mindössze 4 akkord és egy borzasztó fa hang, mégis óriási siker lett. Bob Dylan 1973-ban írt dala a 12. helyet érte el a Billboard Hot 100 listán.
Megszámlálhatatlan verziója és feldolgozása született, de a szerző, maga is többször módosította a dal szövegét.

A felvétel eredetileg, mint film zene született a Pat Garrett and Billy the Kid című filmhez és a helyettes serif haldoklásáról, illetve gondolatairól szól.

Érdekes, hogy a track legismertebb coverje is film zenének készült: a Guns N' Roses készítette Tom Cruise Days of Thunder filmjéhez, 1990-ben. Aztán 1991-ben kis módosításokkal a Use Your Illusion-re is felpakolták.


Legutóbb Avril Lavigne próbálkozott egy coverrel, több-kevesebb sikerrel. Szerintem nem jó, mert valami hiányzik belőle, amit még az alkoholista Axl Rose is bele tudott rakni. De felrakom ezt is, döntsétek el ti.

David Lee Roth, a Van Halen ex és új frontembere, a 100 all time rock/metal enekesek listáján az előkelő 19. helyet foglalja ...és emellett még egészen eredeti humora is van, amit karrierjének egy rövid szakaszában, mint pan-amerikai rádiós műsorvezető is kamatoztatott.

Az még hagyján, hogy 1985-ben feltalálta a swing-rock kategóriát (ami napjainkban inverzben, rock-swing stílusként arat dollármilliós sikereket. Lásd: Paul Anka), de olyan videoklippet készített, amelyben toplistás pályatársait parodizálja, egészen szórakoztató módon: Michael Jackson, Cindy Lauper, Boy George, Willie Nelson, Billy Idol, Poison (?) tűnnek fel, akiket Roth megzavar, felbosszant, sőt a szerencsétlen Idolt még meg is öli. De a popsztárok mellett még a nyolcvanas évek aerobic őrületébe is belerúg egyet.
A legviccesebb viszont az, hogy közben a dalt nagyon komolyan, pontosan és hibátlanul adja elő.

A dal eredetére mindenki csípőből vágja rá, hogy Louis Prima, ki más?
Pedig nem.
Annyi igaz, hogy a dalt jelenlegi formájában és szövegével ő rögzítette, de nem ő a szerző. Sőt két szerző is van, hiszen a dal valójában két dal:


1) A Just a Gigolot 1929-ben egy olasz nevű osztrák írta: Laonello Casucci. Eredeti címe: Schöner Gigolo. A nyolcvanas évek farmer márkájának nevét viselő szerzőn és a címen kettő percig röhögtem. De mint kiderült, a téma azért ennél jóval komolyabb. A keserédes dal egy ex-huszárról szól, aki az első világháború előtt ünnepelten parádézott egyenruhájában, de a háború után összeomlott Ausztriában már csak egy magányos, hébe-hóba foglalkoztatott, szegény és megalázott táncos.

2) Az Ain't Got Nobody-t még régebben, 1915-ben Spencer Williams írta és egy bebetonozott jazz sztenderd lett belőle.

Roth nem tudta, hogy a Louis Prima felvétel, amit alapul vett a feldolgozáshoz, két részből áll. Emiatt elmulasztott szerzői jogdíjat fizetni a dal második részéért ...de ezt később behajtották rajta. Ez azért hatott kissé fájdalmasan, mert a Roth-féle verzió 12. helyezést ért el a US Billboard Hot 100 listán, ami nem kevés pénzt jelentett.

Lennon 1969-ben írta a dalt, amit McCartney csiszolt ki és pakolta alá a zenét leginkább meghatározó kemény basszus sávot.
A szerzemény az Abbey Road album első trackje és első kislemez sikere lett.

Az élet viszont úgy hozta, hogy a Beatles dalok (köztük a Come Together) kiadói jogai igen kanyargós úton kimásztak a Beatles tagok kezei közül és 1985-ben Michael Jackson zsebében kötöttek ki, aki mindössze 47 millió dollárért szerezte meg a kb. 200 Beatles dalt.

Jackson 1988-as Moonwalker filmjében adta elő a 200 dal egyikét, a Come Togethert, hamisítatlan Michael Jackson stílusban.

A dalt rajta kívül még kb. 40 világsztár és végtelen sok kevésbé ismert, vagy amatőr dolgozta fel. A sztárok feldolgozásai közül talán a legérdekesebb vagy a legfurcsább a Robin Williams és Bobby McFerrin 1990-ben felvett verziója.