Olyan dal ez, amihez nem kell tudni énekelni és/vagy hangszeren játszani, mégis tutti siker az előadása. (Marc Almond, a Soft Cell énekesének sincs hangja, ennek ellenére a lemezén hallható felvétel a take 1, azaz a legelső próbálkozása volt) Ez az oka annak, hogy megszámlálhatatlan sok coverje van a dalnak. Annyi, hogy tíz méterekben lehetne mérni a post hosszúságát, ha minden youtubon található covert be szeretnék ide vágni.

Persze ez azért nem ennyire köztudott. A hallgatók legnagyobb része a Soft Cell 1981-es felvételét ismeri és hiszi, hogy az az első és eredeti verzió. Tény, hogy a Soft Cell hozta meg a dal megérdemelt sikerét és lett number one a világ szinte minden chartján, de a dal 1965-ben született és eredetileg egy fekete soul énekesnő, Gloria Jones adta elő, a Soft Cellnél jóval energikusabban.


Aztán jött a Marilyn Manson 2001-ben és a dal újra a listák élére került. Ha nem is jutott el az első helyig, azért a UK Billboart 5. hely sem rossz eredmény.

Ha az összeset nem is, de azért az eredeti verzió után bevágok néhány általam kedvelt verziót.
(@Magyar Ati: kösz a tippet.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.