Zeneipari Újrahasznosító

Gabriella Lucia Cilmi szüleitől örökölt olaszos neve furcsán hangzik Ausztráliában, ahol született és él. A zenész és dalszerző csodagyerek ebben az évben tölti be a 20 évet, de már olyan eredményeken van túl (sőt volt túl már 16-17 évesen), amelyekről a legtöbb világszerte is ismert zenész csak álmodik: Toplistás dalok, világturné, 7 zenei díj és további 5 jelölés, világméretű reklámkampányban felhasznált dal, illetve a legkeresettebb világsztárokkal együtt dolgozni.

 

 

tovább » Címkék: beatles justin timberlake cover led zeppelin gabriella cilmi

Sara Bareilles valaki, akire érdemes odafigyelni. Nem csak azért, mert szereti újraértelmezni és egyedi zongoraközpontú jazz-pop-rock stílusában előadni mások szerzeményeit, hanem mert a sajátjai is kivállóak.

tovább »

Sara Bareilles valaki, akire érdemes odafigyelni. Nem csak azért, mert szereti újraértelmezni és egyedi zongoraközpontú jazz-pop-rock stílusában előadni mások szerzeményeit, hanem mert a sajátjai is kivállóak.

A '79-es születésű dalszerző, zongorista előadóművészt már háromszor jelölték Grammy díjra és túl van az 1 millió eladott lemezen. Volt már a US és a UK Billboard 4. helyezettje (2007 december, "Love Song") és a legtöbbet letöltött előadó az iTunes-on (2007 június).

Ízelítőként belinkelek pár covert és a Love Song című 2007-es slágerét.







Címkék: beatles beyonce cover otis redding sara bareilles

Nyilván csak "percek" kérdése volt, hogy a Killer/Papa was a Rolling Stone cover után a másik nagy Five Live / George Michael sláger cover is felkerüljön a Zeneipari Újrahasznosítóra.

A Queen talán legnehezebben énekelhető dala 1976-ban jelent meg a Day at the Races albumon, amin a Somebody to Love volt a kiemelt single. A felvételen úgy hallatszik, mintha egy 100 fős gospel kórus adná a hátteret, de az "csak" Mercury, May és Taylor tökéletesen felénekelt és multitrackelt vokálja.

A dalt Mercury írta és mind szellemiségében, mind zeneileg az Aretha Franklin féle gospel-soul vonalat szerette volna megidézni a gitárfókuszú Queen stílusba ágyazva. Sikerült neki és nem is akárhogyan: szerzeménye a UK Billboard 2. a US Billboard 13. helyét szerezte meg.

A dalt többen is próbálták feldolgozni, de ezek az előadók nem hogy hozzáadni, de még elénekelni sem nagyon voltak képesek ezt az igen összetett és tehetséget próbáló dallamot.
Egy valakinek azért 1992-ben mégis sikerült kivétellé válni. Mr. Georgios Kyriacos Panayiotou-nak, művésznevén George Michaelnek. Sokak szerint ez volt élete legjobb előadása.

És bizonyítandó, hogy nem egyszer és nem véletlenül sikerült neki, nem csak az ismert koncertfelvételt, de a próbát is belinkelem. (A háttérben felfedezhető az ámulatba esett David Bowie és Seal is)





Címkék: george michael cover queen aretha franklin

A szám, amit mindenki ismer, de senki sem tudja, hogy ki játsza.
Hát előszöris nem ki, hanem kik... Ők az Average White Band. Ha ez így nem segített, akkor bizony mást nem tudok mondani, mert ez volt az egyetlen slágerük.

A szaxofon riffet Roger Ball, a banda alapítója írta 1974-ben. A lemez angol kiadása nem hozott sikert. Aztán 1975-ben kiadták az USA-ban is, ahol a funk-soul-groove-jazz vonalakra kicsit jobban figyelt a közönség. A rádiók játszani kezdték és a track néhány héten belül a US Singles Charton az első helyig mászott. Erre már az angol rádiók is felkapták a fejüket és kissé megkésve, de ők is játszani kezdték azt a számot, amit egy évvel korábban ignoráltak. Így viszont már az angol chartokon is megjelent a Pick Up the Pieces és egészen a 6. helyig jutott.


Rengetegen dolgozták fel a számot ...de igazán senki sem volt képes többet nyújtani vagy izgalmasabbat varázsolni annál, ahogy azt az Average White Band kitalálta és eljátszotta. Teszem hozzá gyorsan, hogy azért, mert az AWB tagjai zseniális zenészek és igen magasra pakolták a mércét. Ezért nem is írtam a címbe senki mást.

Ha valakit mégis kellene, akkor sajnos Candy Dulfer lenne az, aki szerintem a "legkommerszebben" adta elő a szerzeményt, viszont az ő verzióját ismeri mindenki, mert az ő verzióját (vagy inkább őt magát, mint női szaxista) nyomták a rádiók és tévék. De ez a Dulfer business nem a zenéről szólt...

Egy covert azért mindenképpen fontos megemlítenem: a Twin Beat 1988-as verzióját a Blastmaster Radio dupla LP albumról.

 

A Blastmaster Radio (Keep the Frequency Clear) egy legendás és hírhedt sample beat válogatás. Egy szimbólum, amit a sample perek kellős közepén a német BMG "mert" kiadni. Rajta a felirattal: BUY IT, BEFORE IT'S ILLEGAL!
A perek ugyanis arról szóltak, hogy zenészek és DJ-k mások szerzeményeiből, előadásaiból, filmekből, kommentárokból vagdostak ki darabokat (azaz mintákat) és alkottak belőlük új számokat, amiket sajátként értékesítettek. Egy sample beat track akár 100-200 mintából is állhatott, amelyek eredetét képtelenség lett volna még felsorolni is, nem még kifizetni.
A perek eredménye a sample törvény lett, amely ma már keményen szabályozza a mintavagdosást és a felhasználási jogokat. De nem visszamenőleg. Azaz a nagy sample beat legendák lemezei, mint Bomb the Bass vagy Simon Harris, ma is megvásárolhatóak.

A Twin Beat nem csak mintákkal és egy rap betéttel gondolta újra a számot, hanem újra is fújta a szax-riffet, illetve egy rövid impro betétet is.
Talán ez az egy cover, amely valóban képes különbözni az eredetitől.







Címkék: cover candy dulfer average white band twin beat