Tinkara Kovač - Down Under (Men At Work cover)
Tinka Kovac Szlovénia elsőszámú zenei exportcikke. És milyen jó. Zseniális fuvolajátékos, betonbiztos hangú énekes és nagyszerű előadó. 1978-ban született és 19 évesen már kiadói szerződése volt. Néhány éve, mint vendégművész, együtt turnézik a Jethro Tull-lal és egyetlen külföldi tagként a Vatican Symphony Orchestra fuvola szólistája.
A Down Under coverjébe olyan természetesen csempészte be virtuóz jazz-rock fuvolajátékát, mintha az eredeti verzió is ilyen izgalmas lett volna. Pedig nagyon nem...
De van itt még valami nagyon vicces ezzel a fuvola riffel kapcsolatban.
1935-ben egy Marion Sinclair nevezetű hölgy írt egy gyermekdalt, a Kookaburrát, ami Ausztráliában eléggé ismertté vált. Kb. mint a Halász Judit dalok kishazánkban. Aztán amikor 1988-ban Sinclair meghalt, a kiadói jogok egy Larrikin Music nevű kiadóhoz kerültek.
Nos ez a kiadó 2009-ben azt találta gondolni, hogy a Men At Work Down Under fuvola riffje lopás, mégpedig az általuk kezelt, Kookaburra gyermekdalból, amiért 1981-ig visszamenőleg a dal szerzői jogdíjának 40-60%-át követeli. (Alább az összehasonlító video)
Az eredmény megdöbbentő: a bíróság 2010-ben hirdetett ítélete elmarasztalja a Men At Work-öt. Számomra ez még akkor is túlzás, ha a bíró "mindössze" 2002-ig és a jogdíjak "csak" 5%-át ítélte meg.
2011. március 30-án a bíróság elutasította az EMI fellebbezését, de a dal szerzője Colin Hay nem szándékozik ilyen könnyen feladni és folytatja a pert, egy felsőbb szinten.
A nagy probléma ezzel az ítélettel, hogy precedens értékű lehet, miközben ennyi hasonlóságot szinte bármelyik dalból össze lehet vakarni, és ez dominóeffektet idézhet elő. Egy ilyen ítélet lehetőséget nyit arra, hogy sikertelen szerzők rövid kis dallamegyezések izzadságszagú kutatásával és pereskedéssel gazdagodhassanak meg.
Na de vissza az eredeti témához és szóljunk pár mondatot a Men At Work eredeti verziójáról is.
A dalt 1981-ben vették fel első lemezükre és egyáltalán nem számítottak arra, hogy siker lesz. Ezt bizonyítja, hogy a track a kislemezen csak a B oldalra kapott helyet. Pedig ez a dal volt az egyetlen No.1. szerzeményük. Ez viszont az USA-ban, Angliában és Ausztráliában is listavezető volt és hozott egy Grammy-t is. Később már "csak" top 20 alatti helyezéseket értek el a dalaik.
A szöveg egy Ausztrál utazóról szól, aki minden ízében ausztrál és a létező összes módszerrel hirdeti nemzetét. Persze mindezt igen kritikusan és öniróniával teszi, de épp ez benne a szerethető.
Itt van például az első sor: Travelling in a fried-out Kombi, on a hippy trail, head full of zombie.
Lefordítva: Utazás, egy belül negyven fokos VW Bully buszban, bemarihuánázva.
Hát nem éppen a nemzeti himnusz, ugye? ...és a dal mégis az lett, illetve a nemzeti himnuszuk bulizós alternatívája. Pl. Mindig ezt a dalt játszák, ha egy ausztrál atléta érmet nyer egy világversenyen.
Személyes emlékem a dalról: gyermekkoromban azt hittem, hogy egy jamaikai reggae zenekar játsza, akik természetesen feketék és érthetetlenül törik az angolt :)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.