Zeneipari Újrahasznosító

Olyan dal ez, amihez nem kell tudni énekelni és/vagy hangszeren játszani, mégis tutti siker az előadása. (Marc Almond, a Soft Cell énekesének sincs hangja, ennek ellenére a lemezén hallható felvétel a take 1, azaz a legelső próbálkozása volt) Ez az oka annak, hogy megszámlálhatatlan sok coverje van a dalnak. Annyi, hogy tíz méterekben lehetne mérni a post hosszúságát, ha minden youtubon található covert be szeretnék ide vágni.

Persze ez azért nem ennyire köztudott. A hallgatók legnagyobb része a Soft Cell 1981-es felvételét ismeri és hiszi, hogy az az első és eredeti verzió. Tény, hogy a Soft Cell hozta meg a dal megérdemelt sikerét és lett number one a világ szinte minden chartján, de a dal 1965-ben született és eredetileg egy fekete soul énekesnő, Gloria Jones adta elő, a Soft Cellnél jóval energikusabban.


Aztán jött a Marilyn Manson 2001-ben és a dal újra a listák élére került. Ha nem is jutott el az első helyig, azért a UK Billboart 5. hely sem rossz eredmény.

Ha az összeset nem is, de azért az eredeti verzió után bevágok néhány általam kedvelt verziót.
(@Magyar Ati: kösz a tippet.)

Gyermekkoromban nagyon szerettem ezt a furcsa ritmusú számot, ami sehogy sem illett a nyolcvanas évek faék egyszerűségű újhullámos dallamai közé. Talán pont ezért jutott el a Taco féle Ritz a 4. helyig a Billboard Top 100-on és kapta meg a megtisztelő 54. helyezést a VH1 100 Greatest One Hit Wonders of the 80s chartján.

Taco Ockerse Indonéziában született majd Hollandiába élt és dolgozott, mint musical színész, aki 1981-ben megalapította szintipop csapatát, a Taco's Bizz-t.
Taco egyszámos popsztár lett, de valójában nem igazán popzenészként dolgozott, inkább showmanként és gála előadóként.

De térjünk vissza a dalra, amiről legtöbben azt hiszik, hogy Fred Astaire adta elő először. Ez igaz is, meg nem is. Astaire adta elő először "vállalható" szöveggel, amit maga a dal szerzője írt át 1946-ban a Blue Skies című film kedvéért.
A szerzeményt azonban már Astaire előtt is többen előadták: Benny Goodmant, Clark Gablet és Ella Fitzgeraldot mindenképpen meg kell említeni.


A Puttin on the Ritz ugyanis 1929-ben született egy bizonyos Irving Berlin tollából, amit Harry Richman adott elő először az azonos című Puttin on the Ritz filmben.

A cím egyébként egy szleng, ami annyit jelent, hogy nagyon elegánsan és divatosan felöltözni.

Az eredeti szöveg nem volt túl korrekt, ugyanis azokon a csillogóan felöltözött, de valójában szegény feketéken élcelődik, akik Harlem utcáin sétáltak azokban az időkben.

A szokástól eltérően nem csak az eredeti felvételt és a cover videoját vágom be a postba, de Fred Astaire verzióját is, mert nagyon megéri végignézni.

Billy Idol Isten. Ez teljesen normális. Mint az is hogy bármit énekelhet, az nem tud rossz lenni. Főleg ha már az eredeti is zseniális volt.

A dalt 1968-ban írta és rögzítette a megjegyezhetetlen nevű Tommy James & the Shondells formáció és a megjelenés után azonnal rakétaként száguldott az angol toplisták első helyére. Tommy James egyébként igen sikeres dalszerző, akinek dalait rengetegen feldolgozták.

Billy Idol 1981-ben vette fel a covert, de érdekes módon csak 6 évvel később, 1987-ben, egy koncertfelvétel verzió hozta meg a siker, de akkor első lett a Billboard Hot 100-on.

Dacára annak, hogy Rihanna tele van mindenféle díjakkal, köztük két Grammyvel, az amatőr, otthon zenélgető Agnes Ingarra tudott még tolni egy kicsit az Only Girl című dalon. Viszont Rihanna dalszerzői tehetségét és sikerét nem lehet eltagadni.

Amikor a gyermekemmel a Lilo&Stich rajzfilmet néztem, azt gondoltam, hogy a végén a Burning Love covert egy feka soul énekes tolja. Aztán kicsit utánanéztem és kiderült, hogy se nem feka, se nem soul énekes, de még csak nem is valami dancefloor cica.
Wynonna Judd egy agyondíjazott country énekesnő, aki pályája elején még testvérével duoban énekelt, aztán 1992-től már szólóban gyűjtötte a szakmai díjakat.

A Disney 2005-ben kérte fel a Burning Love coverjének feléneklésére, amely a Lilo&Stich Elvis-centrikus űr-rajzfilmjének záródalaként hallható.

A dalt Elvis 1972-ben rögzítette és még abban az évben a US Billboard Hot 100 charton a 2. helyig, a US Cashbox Top 40 charton pedig az 1. helyig menetelt. Ez a track lett Elvis huszadik és egyben utolsó number 1., illetve a negyvenedik és egyben utolsó top10 felvétele.

Elvis utálta ezt a dalt, annak ellenére, hogy a közönség őrjöngott, amikor meghallotta. Egyszerűen nem tudta hiba nélkül előadni, illetve képtelen volt megtanulni a szövegét. Ezért aztán ki is dobta a koncertjeiről...

A Burning Love szerzője egyébként Dennis Linde country énekes és dalszerző, aki ezt a slágert kifejezetten Elvisnek írta.