Zeneipari Újrahasznosító

Nem, nem írtam el. A KLF (Bill Drummond, Jimmy Cauty) többek között arról is híres volt, hogy tízenegynéhány dalukból évekig tudtak lemezeket kiadni. A dalok legtöbb verzióját simán remixnek nevezhetjük, de akad pár állomás, amit már új trackként kell elismernünk.

A legismertebb szerzeményük a What Time is Love? 1988 és 1997 között több mint 30 különféle formában jelent meg. Ezek közül négy verzión mutatom be a saját-dal-feldolgozás egyetlen és utánozhatatlan mestereit.

Időben visszafele nézzük meg a változást.


1997: 2K - Fuck the Millenium (ebben a verzióban már egy rézfúvós szekciót is hallhatunk)



1992: KLF - America: What Time is Love (Rock-metal verzió Glenn Hughes vokáljával. Glenn Hughes leginkább a Deep Purple-ben töltött éveiről ismert, de énekelt a Black Sabbathnak és Gary Moore-nak is.)



1990: KLF - What Time is Love? Live at Transcentral (A legismertebb verzió, a pop-house stílusban elkészített track, az akkori divatnak megfelelő rap betéttel. A Live at Transcentral nem jelent élőben felvett előadást és Transcentral sem egy földrajzi terület vagy város, ahová "az utolsó vonat megy". Transcentral a studio neve, ami inkább Jimmy Cauty albérlete. Ezt a felvételt White Room verziónak is nevezik, mivel a White Room albumon is ez szerepel.



1988: KLF - What Time is Love? Pure Trance (Elvileg az első verzió ...de hát ezeknél ki tudja? Nincs vokál, csak az agyon effektezett Oberheim OB-8 programozott szintetizátor. Mindenesetre az ősi trance zene egyik meghatározó himnusza lett ez a verzió)

A dalt 1969-ben rögzítette a dal írója, John Fogerty és csapata a Creedence Clearwater Revival. A szöveg Fogerty New Orleansban töltött ifjúkoráról szól, amikoris még minden munkát el kellett vállalnia, hogy kis túlzással, egyáltalán enni tudjon.

A címben szereplő névről a legtöbben azt gondolják, hogy egy létező vagy kitalált személy, de valójában egy New Orleans-i gőzhajó neve.

A dal aztán a sok világsláger között a legnagyobb sikert hozta Fogerty-nek, szinte minden országban top 10 sláger lett és megkapta a Grammy Hall of Fame díjat.
...és itt jön a rekord. Az Ike és Tina által újragondolt dal másodszor is megkapta ugyanezt a díjat, ami egyedülállóvá teszi a zenetörténelemben.

A Disco korszak egyik legmeghatározóbb női előadója Emii Stewart és talán mindenki rázta már a fenekét a Knock on Wood című slágerére. Azt viszont már kevesebben tudják róla, hogy nem csak énekel, de táncos, koreográfus és színésznő is volt.

1978-ban, a spanyol Baccara duoval egyidőben dolgozta fel a Light my Fire -t, a rock rajongók legnagyobb bánatára és a disco rajongók legnagyobb örömére. Mindkét track siker lett, de hosszútávon Emii Stewart verziója maradt ismert.

A dalról a legtöbben azt hiszik, hogy Jimi Hendrix írta. De ez nem így van. Hendrix felvétele "csak" egy cover.
A dalt Bob Dylan írta 1966-os, súlyos motorbalesetét követő, bibliába forduló időszaka alatt.
Én magam nem vagyok oda Dylanért, de azt mindenképpen el kell ismerni, hogy rengeteg olyan dal forog a zenei világban, amit ő írt és adott elő eredetileg. Azaz Dylan igen sikeres, termékeny és nagy hatású dalszerző ...amit előadásmódja és nem létező hangja nem igazán támogat. Így lehetett az, hogy az eredeti All Along The Watchtower-t csak a Dylan rajongók ismerik.

A dal szövege kissé kaotikus és talán még senkinek sem sikerült kibogozni. Egy bohóc és egy tolvaj párbeszéde, és bibliai utalások elegye. Talán a drogjai nélkül maga Dylan sem érti. Volt viszont egy másik zenész zseni, aki érezte és talán értette is. Talán mert maga is drogokon élt: Jimi Hendrix.

Hendrix nem csak eljátszotta a dalt, de még valamit belecsempészett: a gitárszóló műfaját a kevésbé zeneértők, illetve a rock zenéért nem rajongók számára is érthetővé és élvezhetővé varázsolta.

1994-ben az MTV Best Cover Version díj nyertese a skót GUN, a Cameo legismertebb szerzeményének feldolgozásával.
Word Up!